Tegnap Anikóval és Endrével a kávéházban ücsörögtünk és fecsegtünk mindenféléről. Mondtam nekik, h megyek a hétvégén Jutkához, az ucsitesómhoz Almáskamarásra látogatóba.

Judittal együtt nőttünk fel. 2 hónappal vagyok idősebb nála. 0-tól 15 éves korunkig minden nyarat Sarkadon töltöttük a nagyszülőknél vagy az egyedülálló/egyedülélő nagybátyámnál, Jutka apjánál. Egésznap játszottunk, fürödtünk a közeli folyóban, pecáztunk, csónakáztunk, békákra lövöldöztünk, folyton Beatlest hallgattunk, harisnyákat festettünk papával a ruhafestő műhelyben, kontárkodtunk a konyhában mama mellett, napról-napra vagy inkább percről-percre újabb ötletekkel bombáztuk Zsoltit és Pistit, h milyen játékot eszkábáljanak össze nekünk vagy egyszerűen csak mindenféle hülyeséget összehordtunk és azon röhögcséltünk napokat. Nem volt nálunk szabadabb vagy boldogabb gyerek a világon! Minden percben csak mi voltunk egymásnak és semmi mást nem akartunk, csak azt, h csak mi legyünk egymásnak. Tőle tanultam körmötrágni meg pattanást nyomkodni, azt, h a sült szalonna csak szenesre égetten finom, egeret fogni ragadós-gyilkos papírral, iszappal dobálózni meg átverni a kicsiket kártyajátékban, egyszóval minden olyan dolgot, amik a személyiségem kialakulásához nagyban hozzájárultak:). Azok a nyarak tették igazán szívdobogtatóan varázslatossá a  gyermekkoromot. Sarkad volt és talán még most is az, ahol minden kezdődik és minden véget ér. Az a biztos pont az életemben, ahol mindig olyan könnyű megragadni azt az érzést, h 'Igen! Ez vagyok én!'. Sarkad az égetően tüzelő boldogság! Az a hely, ahova nem tudsz gondokkal érkezni és nem tudsz gondokkal elmenni és ha ott vagy nem hiszed el, h bármi gondod is lesz valaha az életben. A mindennapi robot kikapcsol és a szemeid előtt bekapcsol az az életre kelt kalandjáték, amit te álmodtál meg, de ez nem az, ahol szenvedsz meg küzdesz 8 oldalon keresztül, aztán meg megjegyzésként félmondatban boldogan élsz, míg meg nem halsz. Sarkad a befejezettnek hitt mesének a folytatása. A legjobb rész. Mikor már megölted a gonosz sárkányt hatszor (asszociálj vkire:D) és tüzesmenykő is belédcsapott négyszer meg az útonállók átszabdák a fejedet és elnyerted a királykisasszonyod kezét vagy a királyfid vmijét:D és egyszerűen hawaii - dizsi - napfény... Szóval ez Sarkad.
Ha Sarkad, akkor Judit. Dehát hiába van az, h  NON NUMERO NISI HORAS SERENAS (Csak a derűs órákat számolom.), m amiket nem számolok, azok is ott vannak és felhalmozódnak és lerakódnak és gyűlnek. Én ottragadtam 13 évesen evezőlapáttal meg pecabottal és a légpuskával a csónakban, követelve Jutkától, h szálljon már végre be, amikor ő már fősulira járt, megkomolyodott és már nem nagyon volt ilyesmikhez kedve aztán már csak egy-egy estés 'felnőttes' beszélgetéssel és pár kártyapartival is beértem, amikor dolgozó ember lett, tanítani kezdett és összeköltözött a párjával... Mint egy elcseszett Pán Péter sírdogáltam a sötét sarokban, h 'Én nem akarok felnőni!'. Nem ez volt a gond. Elcsesztem. Azért kellett volna sírni, h ő ne nőjjön fel. Késő volt már ehhez és én túl fáradt lettem. Nemsoká rájöttem, h azzal, h évente csak egyszer-kétszer láttam és öleltem meg, a Sarkad-gyémánt nem veszített úgy és annyit a tündökléséből, ahogyan én azt gondoltam, a barátságunk pedig végül megtalálta azt a mélységet, ahol már nem sírtam és nem voltam fáradt sem. Egyszerűen csak jó vele lenni. Azok helyett a dolgok helyett, amiket régen csináltunk, amikből ő már kinőtt, nekem meg csak vele menne, felemlegetjük az összeset minden egyes találkozásunkkor. Mindketten tudjuk, h soha nem tudna egyikünk sem elfelejteni ezekből akár egyet is, nem ezért követik egymást szertartásszerűen a sztorik. Ez az édes nosztalgia rólunk szól, magunknak, egymásért.
Judit 8 hónapos terhes. Anya lesz!!! Lesz egy kisbabája! Egy kisfia: Milán! Nagyon boldog! Egy gyerek van a hasában, akit ő fog felnevelni és őt egy picibaba úgy fogja szólítani, h 'anya'... Jutkát... akivel egy hete 4 zoknival a lábunkon és karúszóval a karunkon 13 évesen a törmelékes, félméteres-iszapos vízbe a stégről ugráltunk és kagylókat szedtünk; akivel tegnapelőtt a kutyaházba költöztünk be és ott laktunk egész nyáron; akivel tegnap mesztelenül fürödtünk hajnalban a medencében és pucéron másztuk négykézláb a földön, m ez a hülye elhagyta a gyújtót (Ő azt mondaná, h én voltam:))...
Szóval ő anya lesz... a legjobb... És Milánnak majd mindent, de mindent elmesélünk!!

Pár gondolatot osztottam csak meg Anikóval és Endrével, mikor ezek végigfutottak az agyamon. Cicc azt mondta, h éppen ideje lenne, h szüljek, m kistesót akar...hahaha. Endre pedig azt mondta, h inkább most a tanulásra meg a sikerekre kellene koncentrálnom és megcsinálni azt a két diplomát, amivel építhetem a karrieremet.Én meg csak annyit mondtam erre, h szívesen elcserélném az egyik diplomámat egy férjre, a másikat pedig egy gyerekre...

Temesvári Milán 2008. április 13.-án 13.15-kor megszületett.