Csöpke megkért, h cseréljünk telefont 1 hétre, így visszakaptam a régit. Rendezgettem a dolgokat és belefutottam az olyan sms-eimbe, amiket hónapokkal ezelőtt kaptam és küldtem. Van benne ’pici lány’, ’Csipi’, ’hiányzol’, ’Tódor’, 'hoppkutya', ’sajnálom’, 'óriásnyuszi', ’Téglás’, ’te’, ’velem’.

Most ő ott, én itt. És itt minden ugyanaz. Talán még mindig írhatnánk egymásnak ezeket az üzeneteket. De már nem küldjük el őket. Csak egymást a szívünktől messzire. Mindössze 267 lépésnyire van innen a messze...  

Van hova hazamenni, de kihez? Van mit mondani, de kinek? Ugyanaz, ugyanúgy, de minek…?