„Ma a mélyen szántó önelemzés napja van.” – mondja Ike Graham, a new york-i glosszaíró az Oltári Nő c. filmben. A rabja vagyok ennek a kis limonádé vígjátéknak. Mindig is tetszett ez a mondat, de csak a múlt héten tűnt fel, h úgy igazán még sosem gondolkoztam el azon, h milyen is egy mélyen szántó önelemzés. Megpróbálhatnám egyszer. Csak fogalmam sincs, hogy hol kezdjek hozzá. A „Ki vagyok én?” túl átfogó, a „Ki akarok lenni?” túl elrugaszkodott, a „Ki voltam eddig?” túl drámai. De érzésem szerint ezekről kellene szólnia ennek a próbálkozásnak.

Nóri vagyok. Feleség vagyok. Gazdi vagyok. Háziasszony vagyok.

Anya akarok lenni. Keramikus akarok lenni. Valamiféle magának irkáló író szeretnék lenni. Gazdálkodó szeretnék lenni.

Hajadon voltam. Programszervező voltam. Valutapénztáros voltam. Ifjúsági munkás voltam. Szobalány voltam. Recepciós voltam.

Nos, ezeket kellene mondatonként egyesével mélyen szántani és elemezni. De ma nem a mélyen szántó önelemzés napja van. Legyen elég annyi, h minden a Jóisten terve szerint volt, van és lesz az életemben és minden jóért és rosszért Neki vagyok hálás. Tudom, hogy honnan jöttem, tudom, hogy hol vagyok és azt is, hogy merre tartok. Boldog vagyok.