Unom Debrecent. Unom az embereket. Unom a büdös részeget a buszon. Unom a flegma eladócsajt a boltban. Unom az idegen gyerekeket felpofozó öreg nagymamát a buszmegállóban. Unom az utcán krákogó-köpködő nagypapápak. Unom a kajánul vigyorgó és nyomdafestéket-nemtűrően ordibáló, kangörcsös munkásokat. Unom a fülsüketítően vihorászó, 12 évesen festett hajú, cigiző, divatbuzi kislányokat az utcán. Unom, h a divat mondja meg, h ki vagy. Unom, h mindenhez pénz és még több pénz kell. Unom, h akinek pénze van, csak annak van hatalma. Unom, ha vkinek pénze és hatalma van, ha nem él vissza, akkor kérkedik, ha pedig nem kérkedik, akkor visszaél velük. Unom, h úton-útfélen félmeztelen csajok vannak minden második plakáton. Unom, h 400 Ft 1 óra parkolás a városban. Unom az egész egyetemi rendszert. Unom, h a tanulmányi osztályon olyan bunkón beszélnek az emberrel, mintha törvényt sértett volna azzal, h a tanulmányaival kapcsolatos kérdésével hozzájuk fordult. Unom a pofára osztályzást. Unom azokat a csoporttársakat, akik nem adják oda fénymásolni a jegyzetüket senkinek, h ne sikerüljön túl sok embernek túl jól a vizsga és neki nagyobb esélye legyen a jobb jegyre. Unom a neveletlen, nagyképű pasit, aki beleordít a kaputelefonba, h "mér' nincs nyitva az ajtó???nyissa má' ki!!". Unom az udvariatlan férfiakat, akik nemhogy nem engednek előre, de még hátra is löknek, h hamarabb szállhassanak fel a buszra. Unom a fiatal baseball sapkás srácokat, akik azt hiszik, h milyen nagy fiúk, m zsebredugják a kezüket, begörbítik a hátukat és minden mondatuk úgy kezdődik, h 'u, geci'. Unom azokat a plázacicákat, akiknek lenézni másokat, kiröhögni másokat és megalázni másokat a délutáni kikapcsolódás hivatalosan is megszavazott része.
Unom az önzést, a felszínességet, az unintelligenciát, a pénz hajhászást, a szex-orientáltságot, ezt az eltorzultságot.

Azért unom, m nem akarok ilyen lenni, de még akármelyik lehetek.