Teljesen logikusan meg tudok bárkit vigasztalni a kedvenc mottóvá vált mondatommal, miszerint: "Nincs olyan, h jó vagy rossz. Csak olyan van, h más." Rengetegszer hallhatták már barátok, rokonok, ismerősök a számból. Mindig bebizonyítottam igazságát, ők hittek benne és sokszor látták megcsillani a reménysugarat a szemétdomb felett. Még most is ki tudom mondani ezt a mondatot, de már nem hiszek benne. Az elmúlt évek mellékelt ábrája sajnos azt mutatja, h mindig van nálam egy jobb és még ha más is vagyok, akkor is csak a rosszabbik más. Vagy én képzelek túl sokat magamról, vag mások képzelnek túl keveset rólam.
   A srácokkal a Kikötőben voltunk csütörtök este. Semmi extrás, csak jókedv és pörgés. A helyi kanok jobbnál jobb szövegekkel hódították az éppen aktuális hölgyeményeket, mi pedig az elcseszett szövegeiken aszaltunk. Felicián megkérdezte tőlem, h mi lenne az a mondat, amivel ha odajönne hozzám a pasi, helyben elsírnám magam. Poénból bevágtam rá, h talán az, ha pár perces szemezés után odajönne és ezt nyomná a képembe, h: "Úúú...Bocs! Tévedés volt...Így közelről nem vagy pálya." Jót röhögtünk rajta, de a hajnali ágybakeveredéskor vm(k)i miatt elkezdett motoszkálni bennem ez az egész. Rájöttem, h miért mondtam pont ezt a mondatot. Azért, m konkrétan ez történik velem évek óta. Megtetszik vki, én is neki, vmi mintha elindulna, kicsit közelebb kerül hozzám és akkor ő hirtelen meggondolja magát, lelép és kenszölözi az egészet. És tádám... Lássatok csodát! Vajon miért is teszi ezt? Mert mindig ott van egy másik lány. Egy jobb.