Róza illat, Ságvári illat, tejeskávé illat,
Papa zakójának az illata, ha a szekrény nyitva...
Sietek, rohanok, csak egy percet maradok, éppen csak addig,
ameddig egy unokáért elmondott imád megremegteti a szívemet.
A ráncokat figyelem, a göröngyös barázdákat.
Mindegyik a helyén van. Minden rendben van.
Remélem, hogy vagy.
És válaszként mindig elmesélni a szépet és jót,
amit ő már sokkal hamarabb fohászban fogalmazott.

Paradicsomleves, krumplis palacsinta,
telefoncsörgés, huppanás a fotelba,
konty-lobogás, vissza a konyhába.
Remegtető égés belül,
ha kihűl.
Nyugtató csend belül, ha
végre leül... mellém.
Kopogó falatok, ízes pillanatok,
halk nevetgélés, halk szavakon.

Kicsi keze mindig kulcsolva.
Sohasem tudhatja,
sohasem tudhatja,
h mikor ül szívére újabb ima...
és így egy megváltó másodperccel hamarabb ér könyörgése az Úr elé.
Nemes zsoltárok ezek, Isten kedvencei.

Drága Uram,
az én imádságom egyszerű ugyan,
de fogadd megértőn, kérlek, amit szívem őszintén kíván.
Hagyd köztünk Őt még sokáig! Nagy szükség van rá...
Kicsiny szívből nagy kívánság,
Kicsiny szívéből sok-sok jóság.

Áldd meg, Uram, Rózám!


Nóritól Sok-Sok Szeretettel
Db., 2007. Karácsonya