A szem a lélek tükre...De mi a lélek szeme?

Leírom néha

Leírom néha

részlet

2022. január 18. - cincinnatusz

   Azt a széket szemelte ki magának, amire a lábamat tettem fel. Az egyik pillanatban még a szoba egyik felében volt, a másikban már a széken ült, ölében a meztelen lábammal. A levegőbe dobta őket és alájuk csusszant. Nem tudnám rekonstruálni azt az egyedi mozdulatsort, amit tett, mert még most sem értem, hogy hogyan csinálta. Ellentmond a fizika törvényeinek, hacsak nem én mozdítottam tudattalanul így a lábam neki.

   Összecsapott két ellentétes energia: a meleg keze a hideg lábamon. Teljes testet és lelket felziláló áramütés zúgott végig rajtam. Az érzékiség magas foka - ez jutott eszembe egy filmből. Tetőtől talpig meztelen akartam lenni és azt akartam, hogy ő is meztelen legyen. Ösztönösen nyitottam volna szét a lábam és ő megismételte volna ugyanolyan gyorsasággal azt a csusszanó mozdulatot...  

   Nem nézett rám. Az állát felemelte. Mosolygott. A többieket hallgatta, mindig odafordulva ahhoz, aki éppen beszélt. Markolta a talpam mindkét kezével. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy senki se vegye észre rajtam, hogy életem egyik legizgatóbb jelenetébe csöppentem. Begörbítettem a hátam, hogy ne látszódjon, hogy mennyire szaporán veszem a levegőt. Simogatni kezdte a lábam, de közben testével felé hajolt, mintha azt akarta volna üzenni, hogy ez csak nekem szól, ne érdekeljen mást, és hogy jusson már el a tudatomig végre, hogy létezhetne olyan, hogy "mi ketten".  

   Egyre biztosabb lettem benne, hogy ugyanazt éreztük akkor és ott: önzést. Szűnjön meg minden és mindenki körülöttünk. Nem gondoltam semmire, csak hagytam, hogy a testem válaszoljon. Rászorítottam a lábujjaimmal az ujjaira, amennyire csak bírtam. Nagy levegőt vett és ahogy kifújta az arcáról eltűnt a mosoly. Megszorította a lábfejem, éreztem a körmeit belefúródni a talpamba. Soha életemben nem fájt semmi így... És nem akartam, hogy véget érjen. Lassan fordította felém a fejét, mintha időt adna nekem, hogy én is nézzek rá. Találkozott a tekintetünk. Nyílt a szája, de hang csak pár másodperc elteltével jött ki rajta. Egy fel nem tett kérdésemre válaszolt: "Én is."   

A bejegyzés trackback címe:

https://cincinnatus.blog.hu/api/trackback/id/tr2916817588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása