Tovább terjedt a 'nem kellek' érzés. Már nemcsak a szívem nehéz, de a mellkasomon is ül valaki.

Nem attól esik szarul, aki már bebizonyította, h nem a barátom, m ha én nem kellek neki úgy, ahogy vagyok, akkor nem harcolhatok már érte. Hanem tőle esik nagyon rosszul, aki midenkinél jobban a barátom akart lenni és sokakkal ellentétben én úgy fogadtam el őt, ahogy van. De ha szerintük már nincs mit adnom, jobb, ha otthon maradok.

Van, akinek kevés vagyok. Van, akinek túl sok. Van, akinek nem elég jó... És van, akinek a barátja vagyok.
Vannak, akiknek számít a véleménye és vannak, akiknek nem.

És márcsak annyi, h természetesen minden az én hibám... :)