Felébred. A nagy semmi kis közepén van. Ennyire mélyen aludt vagy ennyire éber volt egész éjjel? Nem érzi a különbséget ébrenlét és álom között. Azon gondolkozik, h ez csak most van így vagy mindig? Csak ő vagy mások is? Az éber létnek semmi köze az ébrenléthez. Fáj hozzáérni mindenhez. Szaladgál a bőre alatt valami szar, ami az energiáját röhögve kajálja. És rohadtul fáj. Mostmár biztos, h csak ő. Ilyet senki más nem érezhet.
Érzi a mozgatás súlyát. Amit eddig magától mozdított a szivacs-könnyű agya, a parancsra most csak tehernek érzi a tarkóján, még akkor is, ha félhangosan mondja ki. Menne, de nincs hova. Lépne, de nincs lába. Ami a háta mögött van, eltűnt. Ami előtte van, utálja. Az anyjára gondol. Az anyja ember feletti szeretetére. Már mindent odaadott a gyerekeinek és még mindig van. DE HONNAN VAN???  ... Elindul. Nagyon szar. Unja az embereket látni, a szagukat érezni, hallani, amit beszélnek; utálja, ha ránéznek vagy még rosszabb, ha véletlenül hozzáérnek. A háta mögött bemutat annak, aki mosolyogva jó reggelt kíván neki. Nem tud nevetni, pedig vicces. Nem tudja felvenni a  telefonját, pedig egy jóbarátja hívja. Nem tud szépen válaszolni, pedig kedvesen kérdezték. Meghall egy régebbi dalt, amit sosem tetszett neki és arra gondol, h vki egyszer szerette őt... Sír. Eddig ez fájt ma a legjobban és még csak reggel fél 10 van. A végén elhiszi, h szánalmas. Ez nem képmutatás és nem üresség.

Mijez?

A Kontroll az egyik kedvenc filmem. A mögöttes tartalom, a kérdések, az átvitt értelemben vett többértelműség, a jó és a rossz(ak) harca, a zene, a humor, a szatíra, a tipizálás, a mese, az akció, a játék, minden. Bulcsú lent a föld alatt bújkál vagy eltévedt és nem talál fel? Szándékosan van szociálisan megborulva vagy nem ő tehet róla? Bújkál a világ elől vagy a világ zárja le a föld alá? Kiégés.
A fimből kimaradt egy jelenet, ami a netre több formában is felkerült. Én ezt nagyon érzem. Ja és persze naponta tapasztalom, átélem...stb.
BTK-n tanulok, szociális munkás szakon vagyok a fősulin, egy kávéházban dolgozom ...és én mindezek ellenére, nem szeretem az embereket. Néha szar bevallani, főleg ha arra gondolok, h ezt vki olyan olvassa, aki eddig mást gondolt rólam. Sajnálom. (Vagy nem.) (Vagy nem tudom.) (Mindegy.)
A jelenetben a harminc éve a vállalatnál dolgozó, és saját etikai normáit a metró vadvilágában is tartani próbáló középkorú csapatvezető: Professzor mondja el a véleményét az ellenőrök mindennapos munkájáról és amit ő az emberekről gondol, akikkel találkozik. Volt ideje kiismerni egy két majom-szokást. Nagyon nagy kár, h kimaradt a filmből.

- Ha agresszív emberek vesznek körül, mint a mi klienseink általában, akkor elöbb-utóbb te is agresszív leszel.
- Ezt nem értem.
- Persze, hogy nem érted. Pedig egyszerű. Nézd meg! Ezek a majmok mind azt játszák, hogy emberek. Élnek a saját kis bezárt világukban. Közben elfeledkeztek mindenféle alapszabályokról, amit a szüleiktől kellett volna hogy megtanuljanak. Mint az udvariasság, a másik ember tisztelete. Úgyhogy  amikor az ember nyakig benne van a szarban, mint ahogy mi benne vagyunk, és naphosszat ezekkel a majmokkal kell kommunikálnod, akkor előbb-utóbb észre veszel bizonyos dolgokat. Egy: az átlag majom soha nem segít rajtad, hacsak nem lát üzletet vagy pénzt a dologban. Kettő: az átlag majom élete igen boldogtalan és tuti lehetsz benne, hogy mindent megtesz azért hogy lehúzzon a maga szintjére. Három: a majmok nem ismernek szabályokat, ezt fennt verték beléjük. Úgyhogy nem szólal meg a fejükben semmilyen morális vagy etikai sziréna. Á nem, mikor átvágnak. Na, ezért életveszélyes a mi szakmánk. Mert ha nap, mint nap felkapod a vizet ezeken a dolgokon, akkor előbb vagy utóbb megőrülsz vagy agyvérzést kapsz. Viszont, ha nem kapod fel, úgy döntesz, hogy nem érdekel, úgyse tudsz mit tenni ellene, akkor abban a pillanatban te is majommá változol.