Egy fluxus kondenzátoron dolgozok, hogy megváltoztathassam a tér-idő kontinuumot.

Tudni akarok mindent és semmit. Semmit azért, hogy tisztán tudjak dönteni; mindent azért, hogy ezt tudat alatt is megtegyem. Leláncolt fogságból szabadulna meg a lelkem és nem számolgatnám tovább megtépett ruhám szakadt emlékeit a sarokban.

Kettőt láttam az egy helyett, pedig csak egy volt a sok közül.

A maszkodról ismertelek fel !

Világom háborújában csatát vesztett a szívem. Hát most visszavonul. Győzött a szavad mellékelt ábrája. Árnyak nélküli valóságban kísérletezik tovább az ész és az akarat egy új magány-fogságért. Lakat alatt, lélekben távolt minden lázadástól talán biztonságban áll helyre a béke. Addig lesz időm kifizetni a hadisarcot magamnak az okozott károkért, csak mert nem tudtam időben elengedni az érzést.

Mától csak a saját palackba zárt szellememben hiszek!